Arany Kornél

Arany Kornél

A tükör nem hazudik

2016. október 17. - Gábor Magyari

Minden és mindenki hazudhat neked. A társadalom, a csajod, a faszid, anyád, apád, a tanárod, a kormány, a buszsofőr, a lakótársad, a tévé, az újság, a szomszéd. Sőt, még saját magadnak is hazudhatsz. De egy dolog egészen biztosan nem fog neked hazudni: a tükör. Amikor odaállsz elé, amikor belenézel, mit látsz? Látod, hogy mekkora szar alak vagy? Egy hazug, senkiházi, aki mindenkinek hazudik, és neki is mindenki hazudik? A tükör tudja. Őt hiába akarod becsapni, hiába hízelegsz előtte. Áltatod magad, hogy „de én király vagyok, én vagyok a tökéletes személy, engem mindenki szeret”. A faszt. A tükör a szemedbe mondja. „Undoríró vagy. Legszívesebben összetörném saját magamat, csak hogy ne lássalak magamban téged.” De persze nem hiszed el. Miért is hinnéd? Apád azt mondja, te vagy a legnagyobb. Anyád szerint te vagy a legszebb. A csajod szerint neked van a legnagyobb farkad. A barátaid szerint maga vagy a megtestesült tökély. És te elhiszed. Nekik hiszel. Azoknak, akik a képedbe hazudnak. Csak éppen azt tartod hazugnak, aki a téged a legjobban ismer, aki téged mindennap lát. A tükör látott sírni. Látott, amikor hánytál. Látta, amikor három hónapig nem borotválkoztál, de utána vetted a fáradtságot és lenyested a szőrt az arcodról. Látta, amikor önkielégítést végeztél. Látta, amikor napi tizenkét órát tanultál a vizsgára, hogy átmenj. Látta, amikor hajnali négy órakor részegen beestél az ajtón és a konyhába aludtál el. Látta, amikor egy helikopterrel mentél esküvőre. Látta, amikor megcsaltad a barátnődet. Ő mindent látott. Mégse neki hiszel. Hiszel az újságoknak, a médiának, akik becsapnak, befolyásolnak, riogatnak, rémisztgetnek. Hiszel a plakátoknak, hogy most akciós a csirke farhát. Majd megveszed, megeszed és kihányod, mert romlott volt a csirke. Hiszel a gumióvszernek, hogy nem fog elszakadni, de elszakad és terhes lesz a barátnőd. Majd otthagyod. Hiszel a pénisznövelő reklámnak, hogy most rendeld meg és garantáltan negyvencentis lesz a farkad. Hiszel az egyháznak, hogy a mennyországba kerülsz. Hiszel a filmeknek, hogy az élet is happy enddel fog végződni. Mondd, akkor a tükörnek miért nem hiszel?

Azért, mert ő az igazat mondja. Azt, amit nem akarsz hallani. Szembesít a kőkemény igazsággal. Hogy szar vagy. Hogy elbasztad az életed. Hogy halálod után senki sem fog emlékezni a nevedre. Hogy kukacok fognak belőled lakmározni. Hogy a temetésedre senki sem fog elmenni. Hogy nincsenek barátaid. Hogy egyedül élsz, egyedül fogsz meghalni. Hogy nem tudsz egy kurva bolognait megcsinálni. De nem, te gyáva vagy és ezt nem akarod hallani. Azt akarod hallani, hogy ügyes vagy, meg az élet szép, meg fel fogsz állni, meg az élet igazságos. Azt akarod hallani, ma még Magyarországon sajtószabadság van és demokrácia. De a tükör, amely tartalmazza az igazságot, az szörnyű. Meg kell semmisíteni a tükröt. Össze kell törni. És te össze is töröd. Darabokra törik a tükör. Erre képes vagy. A tükör darabokban, de az életed még nagyobb darabokban hever. A tükröt majd más összerakja, akinek számít a tükör véleménye. De a te szar életed darabjait senki sem szedi fel és ragasztja meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://aranykornel.blog.hu/api/trackback/id/tr4411814893

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

transfaux 2016.12.20. 21:14:58

ooo, hihetetlen tévutakra képes vinni az a feltételezés, hogy létezik valamiféle "objektív" igazság, pardon, "igazság" - amelynek nevében a világtörténelem legnagyobb gaztetteit művelték...
Nem rossz az írás, ne érts félre; és azt sem zárom ki, hogy a költőnek hazudnia kell, hogy elvezessen az "igazsághoz", de én most mégis jól megtrollkodom (?) ezt az egészet.
Az egész alapvetés már ott hibás, hogy az ember képes megismerni magát. Ez nem stimmel már azért sem, mert folyton változunk (kiismerhetetlen), a külső ingerek hatására - ennél azonban sokkal komolyabb "probléma", hogy csomó olyan helyzetben nem látod magad, amiben mások igen; nem látod a tipikus arckifejezéseidet - ezért ismerhetnek olykor mások jobban téged, mint te saját magad. Az önreflexió és az objektivitás tehát nem létezik (jelöl valamit, de amit a szó sejtet, az egyszerűen nincs); ami annál rosszabb, mert mindkét fogalom azt sejteti, hogy több igazsága van, mint pl a szubjektív véleményeknek. Az ebből kiinduló viszonyulás az, ami olyan kibaszott veszélyessé teszi. (Nem mintha az kevésbé lenne veszélyes, hogy az ember nem lát igazságot, csak nézőpontokat, mindenhol)
süti beállítások módosítása