Zárt, fülledt helyiségben ülök. Az ablakon át alig szűrődik be valami fény. Izzadok, nehezen veszem a levegőt. Több napja nem aludtam egy órát sem.  Éhes vagyok és szomjas. Velem szemben a falon a Vezér képe van kint. Gúnyos mosollyal néz engem, én pedig igyekszem kerülni a tekintetet, de nem lehet. A teljes falat betölti a kép. Cipő kopogást hallok, majd nyílik az ajtó, belép valaki. Elkiáltja magát:

 „Éljen a Vezér”.

Én nem állok fel. Odajön hozzám és lekever egy kurva nagyot.

„Mi van seggfej, nem hallotta mit mondtam, éljen a Vezér”.

Nem felelek semmit, erre újra pofán vág, az egyik fogamat kiköpöm az asztalra.

„Szóval vallomást fog tenni. Higgye el, jobban jár, ha szépen bevall mindent.”

A hanga éltes, erős. A tekintete szúrós. A kevés fény miatt nehéz kivenni az arcvonásokat, fiatal lehet, talán a húszas évei elején jár. Én továbbra sem szólalok meg. Felkapcsolja a kis lámpát az asztalon és felém fordítja. Erősen belevilágít a fénye a szemembe. A fogam megfájdul megint, nem azt ütötte ki, amelyik fájt.

„Na, mi lesz, halljuk, meséljen. Én csak ülök, jegyzetelek, maga meg bevall mindent.”

A lámpa továbbra is égeti a szemem, de legalább egy előnye van, nem látom a Vezér önelégült mosolyát.

„Kezdje már el, nem érek én rá sokáig.”

Nyelek egy nagyot. Becsukom a szemem, de továbbra sem szólalok meg.

„Látom kussban van. Így kérdezek. Meséljen arról, hogyan ismerte meg soros györgyöt?”

Úgy teszek, mint aki nem hallotta a kérdést, kezemet a fülem elé teszem, közel hajolok hozzá, jelezve felé, hogy nem hallom. Húzva az időt. Hogy minél tovább maradjak életben. Vagy nem. Jobb lenne minél előbb meghalni.

„Meséljen már arról, honnan ismerte meg soros györgyöt. Kezdjen már bele a kurva életbe.”

Kiált egy hatalmasat, az arca piros lett. Legalább ennyit sikerült elérnem, hogy mérges legyen.

„Rendben.”

„Na végre. Hallgatom.”

A székében hátradől, lábát felteszi az asztalra, elővesz egy cigarettát és rágyújt. A füst gyorsan elterjed a szűk, zárt légtérben.

„soros györggyel 9/11 után kerültem szorosabb kapcsolatba. Abban az évben érettségiztem, majd felvettek egyetemre. Kaptam egy remek lehetőséget rögtön a második félévben és ösztöndíjjal kiutaztam Amerikába egy félévre. Az ő által alapított egyetemre kerültem be, és hamar össze is futottam vele. Elsőre nagyon szimpatikus volt, nem sejtettem, hogy ő áll az egész terrortámadás mögött. Fogalmam sem volt az egészről. Nem sokat beszéltem vele, pár mondatot mindössze, de óriási hatással volt rám. Mondtam neki, ki vagyok, mi vagyok. Telefonszámot cseréltünk, megadta az ímélcímét, és azt mondta, majd keresni fog."

„És mikor kereste meg?”

„2010 után. Amikor a Vezér hatalomra került. Nem tetszett neki, hogy a Vezért kapta a szavazatok 99%-át, így eldöntötte, hogy romba fogja dönteni nagyszerű hazánkat és az egész kontinenst. Főképpen hazánk ellen fog támadást intézni. Nyár végén vette fel velem a kapcsolatot. Telefonon keresett meg, munkát ajánlott az ő itthoni egyetemén. Hogy vállaljam el, és ott tudom terjeszteni a liberalizmus eszményét, amely Európa bukását fogja majd okozni.”

„És mivel látta még el, milyen tanácsokkal?”

„Egyelőre nem sok mindennel. Megszabta, hogy mit tanítsak az egyetemen, hogyha tehetem mindennap az órám keretei között támadjam a Vezért, a fiatalokat ösztönözzem arra, hogy ne házasodjanak, hogy támogassák a cigány fiatalokat, és menjenek tüntetni, ha lehet.”

„Az igaz, hogy az egyetemen nyílt orgiák zajlottak, és főképpen az azonos neműek egymással közösültek? Ezzel megszegve Isten parancsát, a Biblia tanítását?”

„Igen. Igaz. Minden héten volt egy ilyen orgia. Miután lezajlott, vitáztunk egymással, meghallgattuk egymás véleményét. És elismerem, mennyire botrányos volt. Hogy volt véleményünk és el is mondtuk. Irodalmi műveket olvastunk. Amely belátom, hogy mekkora hiba volt.”

„Mikor vette fel önnel a kapcsolatot újra soros györgy?”

„A választások előtt. 2013-ban. Mindenáron azon volt, hogy ne a Vezér győzzön. De ugye, mint kiderült, nem volt sok eredménye, hiszen 99,9%-kal sikerült megnyernie a választást a Vezérnek. soros ekkor döntött úgy, hogy külső segítséget fog igénybe venni, ez így nem mehet tovább. Egy nagy találkozót szervezett, ott volt minden soros-ügynök. Pár százan lehettünk. Elmondta, hogy ő mindenáron meg akarja buktatni a Vezért. Hiába állt a Vezér mögött a teljes lakosság, ő eltökélt volt, hogy megszerzi a hatalmat. Ekkor még nem állt elő konkrét tervekkel, de a háttérben már dolgozott, mivel tudná megbuktatni a Vezért.”

„És ekkor szervezte meg a migránstámadásokat”.

„Így van. Ahogy mondja. Az volt az ötlete, hogy migránsokkal árasztja el az egész kontinenst, beleértve hazánkat is. Több millió migránst szabadít ránk. Újabb összejövetel volt, ott vázolta a terveket, a feladatokat, kit mit csináljon. Volt, aki kiállt a főbb terekhez és szidta a Vezért és szórólapokat osztott, hogy milyen jó, hogy jönnek a migránsok. Más főzött nekik. Más szállást adott nekik és így tovább. Én kocsival, teherautóval segítettem bejutni az országba több százezer migránsnak. A parlamentet el akarta foglalni soros sok-sok migránssal. A Vezért pedig meg akarta öletni. Majd szerette volna átvenni a hatalmat. Ez volt 2014-ben.

„És akkor tört ki a háború."

„Igen. Akkor. Két évig tartó háború volt. Részt vettem benne, harcoltam, több honfitársammal is végeztem. Mi, a migránsokkal több százezren voltunk.”

„Bocsánat, ki kell igazítanom. Több millióan.”

„Igen, elnézést. Közel annyi harcedzett, csataéhes, vérszomjas migráns volt. Akik napközben nők ezreit erőszakolták meg, akik senkire és semmire nem voltak tekintettel. Állattokkal közösültek, gyermekeket áldoztak fel.”

„Úgy tűnt, soros terve bevált. Mélységesen szeretett hazánkat elárasztotta több millió migráns. Igaz, a parlamentet nem foglalta el és a Vezért sem ölte meg. De a háború jól állt. És utána mi is következett?”

„Szeretett Vezérünk, nem féltve saját életét, felvette a harcot sorossal és a több millió migránssal. Kőkemény csaták voltak. A döntő ütközött 2016. október 2-án volt. Megsemmisítő vereséget mértek ránk és soros györgyre. Több millió migránst öltek meg.”

„Éljen a Vezér, hazánk dicső megszabadítója.”

„Éljen a Vezér.”

Kiáltom én is. Veszek egy mély levegőt. Szemem becsukom.

„Tovább, tovább, gyerünk. Nincs még vége”.

„Persze, folytatom. Kérhetnék egy kis pohár vizet?”

„Még mit nem. Folytassa. Nem kap inni.”

A torkom ki van száradva, már nyál sincs a számban, a dohányfüst az egész teret beterítette. A lámpafénye továbbra is égeti a retinám. A fogamba most még jobban belenyilall. Legyen vége. Legyen vége.

„Meddig fog még ez tartani?”

„Kihallgatás? Nem tudom, sokáig. Vagy nem. Ameddig kedvem lesz. De gyerünk, haladjunk. A győztes csata után nem adta fel. Tovább terjesztette a liberalizmus eszményét az egyetemen. Tüntetéseket szervezett, hírlapokat osztott. Hányan maradtak még a soros-bérencek?”

„Nem sokan. Tízen. Talán. A többiek kimenekültek. soros a háttérben próbálkozott még, de láttam rajta, hogy hitét vesztette. Az egyetemen, amit ő alapított a hazánkban, ott még dolgoztam és igyekeztem.”

„De szeretett dicső és hatalmas Vezérünk bezárta az egyetemet. Ezzel is egy újabb harcot nyert meg a sátán ellen.”

„Így van. Ekkor veszett el az utolsó remény is.”

„Jól van, megkímélem magát. Már csak be kell ismernie a vádpontokat és vége az egésznek.”

„Beismerem, hogy soros-bérenc vagyok. Hogy azon munkálkodtam a megismerése óta, hogy tönkre tegyem szeretett hazánkat. A Vezér ellen szerveződtem. Részt vettem a két éven át tartó kőkemény és véres háborúban, amelyben hazánk több százezer honfitársát elvesztette. És amely háború a Vezér győzelmével végződött. Elismerem, hogy a soros-által alapított egyetemen tanítottam, hogy ott terjesztettem a liberalizmus mocskát. Hogy Istentelen orgiákat tartottunk ott. Mindent beismerek.”

„Remek. Bánja bűneit? Elismeri hazánk megszabadítóját, uralkodóját, a dicső Vezért?”

„Igen. Bánom az összes bűnömet, amellyel hazánk ellen és a szeretett Vezér ellen elkövettem. Szeretem és tisztelem a Vezért."

„Remek. Végeztünk is. A dicső és megszabadító Vezérünk olyan kegyes volt, hogy választhat halálnemet. Melyik módon kíván meghalni?”

„Golyóáltali halál.”